Versnapló by B

Reszketeg suhan el egy édes álom,
Még dajkálom, még vissza várom.

2013.augusztus 29.

Benyújtva az óvás, kötelező az alvás
Maradi népség, él bennem a kétség

Ha véletlen megőrülnék, szeretnék két személyiség lenni. A második lehetőleg legyen a személyi titkárom. Ő tartaná a fejemben a napirendem, a lelkemre beszélne, ha ki akarom hagyni az edzést, valamint az aktuális teendőimről beszélgetve motiválna a megoldásukra. Addig is maradok szétszórt...

A megvalósuló álom olyan mint egy báb, amiből kullancs vagy pillangó is kikelhet.

2012. augusztus 20.

Sötéten nyomasztó, sírás a vége,
Két filmet ajánlok a mai estére.
https://www.youtube.com/watch?v=vijy4Oiawa8
https://www.youtube.com/watch?v=fZhKmHPyMJ4

2013. február 05.

Hiányzik hiányzóm, kedves leányzó. De nem minden hiányoló hiánya valós hiány, vagy fáj, egyáltalán hiány csak az a hiány, mely arccal jár. Hiányában hiányod belső hiány, mert valaminek hiányát hivatott irányodba hiányoltatni. E hiány hiánytalanítására kis híján milliárd világ és virág jó ám, bár sok hiányoló ama irányt hiába tapossa. Sokszor irritál. Igazi hiánytalanító ritkán hiányol, s ez igazán hiány.

Sergeant, you are tainted by the force of CHAOS! We have the cure, maybe it will kill your body, but save your soul! Take this pills! FOR THE EMPEROR!

2013. január 21.

Lidércnyomás. Eddig nem ismertem ilyen formájában a szó jelentését, és többé nem akarom megtapasztalni.
Ma hajnalban is egy álom ébresztett. Keménykötésű férfiak,ketten, talán valami lovas rendezvényen furcsa versenyt találtak ki. Ökölbe szorított kezükkel pumpálni kezdték a saját vérüket, egyre fokozták a vérnyomásukat... és ekkor felriadtam, mert a testem szörnyen feszült lett. A végtagjaim folyékony ólmok, a szívemen kő, az agyamban pánik. És süket csend, vagy már én nem hallottam. Mintha minden izomrost görcsben lett volna egyszerre, és a vérem nekifeszült az érfalaimnak, a szívemnek. De nem dübörögve a fejemben. Tehetetlen és halálraítélt érzés. Időérzékem nem volt, és ébren is az álom nyomasztott, próbáltam másra gondolni, majd masszíroztam a mellkasom, forogtam az ágyban, magzati póz, hason fekvés, aztán felültem hogy az ágy melletti táskámból innivalót szerezzek. Akkor megindult a vér a füleimben, sistergő hang töltött be mindent és rám tört a szédülés, de mintha a nyomás ezzel csökkenni kezdett volna, visszahanyatlottam az ágyba, tovább dörzsöltem a mellkasom, a homlokom, és rettegve, kimerülten elaludtam.
Reggel fejfájás, és némi nyomás a szívnél. És a halványuló emlék.

A megvalósuló álom olyan mint egy báb, amiből kullancs vagy pillangó is kikelhet.

Hogy lehet ennyi gyötrelem
Ha nem mosolyogsz kedvesem,
Ha utolsó szavunk nem csók,
Ha így köszönünk el este.