Versnapló by B

Ét-vágy. Milyen rettenetes, kínzó állapot, ahogy szemed kutat a konyhaasztalon. Kezednél kenyér. Vaj. Sajt. Karalábé és káposzta. Paprika, saláta. Májas, szalámi és sonka, desszertek csokoládéval, túróval, ízekkel. Tészta és cukor. A szobából, a nihilből kilépve a pokol harmadik köre fogad. Befogad. Az ürességet, a semmit akarod kitölteni, holott csak a gyomrodat terheled. Minden falat - lassan rágod vagy csak nyeled - ízt ad, de elillanó öröme, hiába kapsz utána. Falatot mos le falat. A szívedhez gyomrodon át vezet az út, de gaz verte fel az útját hol vándor se, nem hogy híved se jár. Gyomrod töltöd csak, görcsös a mozdulat, uralnád, de az üresség engedetlen szolga. Lassan áramlik a vér, csak lassan a gyomorba, de nem lesz vértelenebb didergő szíved, tetted ostoba. Állsz, rágsz. Tekintetedben szűköl az értelem, felfogja hogy pótlék s nem gyógyír a kért szelet. Tömheted mind szádba mi van hűtőben és spájzban, enyhülést egy se ád ma. Ami hiányzik az nem nyomelem vagy ásvány - csak csókkal csüngenél szeretőd száján.