Versnapló by B

Meglepődsz. A vízszintes meglepő, ha kerékpáron ül az ember és halad. Egy pillanatra felrémlik a gyerekkor, egy játszótér, egy csúszda. De akkor nem fájt se kéz, se váll, se búra. Ellenben most fájt a négy méter a jégen, a kereszteződés előtt lent az utcavégen. Meglepő, ahogy lassan a világ tengelye kimozdul, s oldalára áll. A kosárból kihernyózó kerékpárzár, amint előre siet, majd visszanéz rád. A napfény csalóka, bevetted te csóka, hogy bár hideg van, minden rendben. Pedig reggelente a pára ledermed. S meghallod az autót. Még elválaszt egy kanyar, de a kilátás nem pazar, így felpattansz végre és bicód vonod félre...